8. Vérmérséklet
részlet

A keze átfogta a könyökömet lassan simogatott lefelé a karjaimon keresztül a bordáimra csúsztatta a kezét onnan a csípőmre és a lábaimat a térdem körül simogatta, ott egy pillanatra megállt átfogta a vádlimat és hirtelen felrántotta a lábamat és a csípője köré fonta.
Elállt a lélegzetem ez nem olyan dolog volt, amit általában megengedett magának. Hideg keze nem esett, jól de még is melegség öntött el. A szája a nyakam hajlatát cirógatta
- Ne izguljunk fel túl korán – suttogta
- De megmondanád mi az, ami ellen ellenkezel az ágyban?
Mielőtt koncentrálhattam volna annyira, hogy értsem, mit mond oldalra gurult és magára húzott arcomat a kezében tartva elfordította fejem, hogy meg csókolhassa a nyakamat. Olyan hangosan lélegeztem majdnem elszégyelltem magam miatta, de annyira nem érdekelt, hogy most szégyenlős legyek.
- Az ágy – kérdezte ismét – Nekem tetszik
- Nincs rá szükség – nyögtem
Visszahúzta arcomat az övéhez és a szám az ő szájára fonódott. Most lassan átfordultunk és fölém került. Úgy tartotta magát, hogy ne érezzem a súlyát, de éreztem a hűvös márvány testét, ahogy a testemhez nyomódik. A szívem olyan hangosan kalapált, hogy alig lehetett hallani, ahogy elnevette magát.
- Az nem úgy van – vitatkozott – nehéz lenne a kanapén. – Jéghideg nyelve körbe rajzolta a szám vonalát. A fejem kóvályogott alig kaptam levegőt
- Meggondoltad magad – kérdezte lélegzetét visszafojtva. (lehet ő gondolta meg az előre kitervelt lépéseit)
- Lehet, hogy több jelentősége van ennek az ágynak, mint ahogy én eredetileg gondoltam A szívem hangosan kalapált szinte fájdalmasan, ahogy vártam válaszát
Edward sóhajtott és oldalra fordított minket
- Ne légy csacska Bella – mondta nem egyetértő hangon. De tisztán megértette, hogy én mit értek ezalatt.
- Csak azt próbáltam bemutatni, hogy milyen előnye van egy ágynak, ami neked nem tetszik.
- Ne engedd el magad.
- Késő – motyogtam – és tetszik ez az ágy.
- Örülök – mondta vidáman miközben homlokon csókolt – Nekem is.
- De még mindig azt mondom, hogy nem olyan fontos, ha nem engedjük el magunkat, akkor minek.
Újból sóhajtott
- Százszor mondtam Bella túl veszélyes.
- Szeretem a veszélyt.

Itt vagyok újra. Nem tudom miért, mi ösztönöz arra hogy írjak. Le kell írnom ami belül próbál kitörni. Érzelmi hullámvasutam egyre csak gyorsul és én kezdem elveszteni a fejem.
Kimerültem! Pedig csak alig 3 hete kezdődött a suli, de én már itthon ülök a betegségemmel. Nem értem mi van a szervezetemmel. Teljesen ellenem fordul és minden betegséget benyel. Ahogy ismerem magamat, nehéz lesz ez az 5 év heti 12 angol órával. Amikor még általánosba jártam, egyszerű volt utolérnem magam, ha egy hetet hiányoztam. De most… úristen mi lesz velem, ha betegség miatt itthon kell feküdnöm egy hetet. 12 angol órát ez ember olyan könnyen nem pótol be. Miért merültem ki ilyen hamar? Miért lettem beteg már a 3. héten? Számtalan kérdésem lenne e téren, de sehonnan sem kapok választ.
Szeptember közepe van. Én új suliba kerültem. Középsuli. Érdekes egy formák vannak a suliban.
De az osztályommal meg vagyok elégedve. Fogjuk rá.. :D Két csoportba van szedve az osztály. (Kezdő és haladó angolosok) Ez egy picit furcsa mert nem csak angolra vagyunk szétszedve, hanem minden órára. Csak az OFő óránk van együtt. Alig vagyunk a másik csoporttal, és onnan van akinek még a nevét sem tudom néha. Nem ismertem még meg onnan jóformán senkit, csak akiket előkészítőről ismerek. Furcsa. Abban a csoportban ahol vagyok, ott jóba lettem mindenkivel. (kezdő angolosok) Igazából, kezd máris az agyamra menni 1-2 ember de ez nálam megszokott. Az órarendem egy katasztrófa.. és a csöngetési rendről ne is beszélve. Na mindegy, egyszer csak meg szokom, hiszen még csak az elején vagyunk.

Nem tudom mit írhatnék. Vagyis mit kéne írnom. Az érzelmeimről egyre nehezebben beszélek. Könnyebbnek tartom magamba fojtani és egy álarc mögé bújni. Ami mögött senki sem látja mi folyik ott bennem. Ott legbelül. Ami csak az én titkom és az övé. Csak NEKI tudok beszélni arról mi van velem. Igazából nem is kell beszélnem róla mert tudja mikor milyen hangulatomban vagyok, még ilyen messziről is. A fájdalom szorítja néha össze a szívem, mert nem láthatom, csak nagyon keveset. Ami nem elég nekem. Nem elég arra hogy újra minden rendbe legyen ott belül. Olyan szép volt ez a nyár. Ennél jobbat nem is kívánhattam volna. Egyre mélyebb szerelem alakul ki bennem, és egyre nehezebb kezelni. Hiánya felemészt, de a maszk segítségével senki nem lát belém, és aki igen az csak Ő lehet.

Néha nagy ürességet érzek magamban. A hiány – amit lassan már egy éve megtapasztaltam milyen is – egyes pillanatokban úgy érzem mintha boldog lennék tőle. De mégsem vagyok olyannyira boldog mint amikor vele vagyok. Még a közelébe sem ér. De ha hiányzik, akkor érzem igazán, hogy mennyi szeretetet táplálok iránta. Első szerelem ez, és az utolsó. Mert nélküle senki vagyok.
Most viszont úgy érzem még egy ember boldoggá tud tenni ha a társaságomban van. Ez nem szerelem. Sose lesz az. [ ha ha ha ] Egy igazán jó barátság. Most hogy találkoztam vele, és láttam élőben még inkább közelebb érzem magamhoz. Az az ember akiben szintén megbízok annyira, mint Ő benne. Niki.. annyira jó volt veled az a nap az arénába. Rég nem nevettem ennyit, és ez jó szórakozás volt. Bolond vagy, ezt tudtam eddig is de nem gondoltam volna, hogy élőben ennyire. :D Szóval remélem, még sokat sokat fogunk találkozni. Mert bírlak csaj. (L)

….

…..

….

……

…..

HIÁNYZOL! :[

” Teljesült minden mit kívánni tudtam, melletted mindenem megvan mit valaha álmodtam.  Minden nap jobban hiányzol nekem, nélküled elvesznék azt hiszem. “

Igen, tudom! Igazán kezdhettem volna vele, de eddig magamban állítottam össze ezt a bejegyzést. Hiszen róla annyi mindent tudnék írni. Jobban ismerem én ŐT mint saját magamat. Hihetetlen!
2008.szeptember 21. vasárnap. Ezen a napon, vagyis estén vált csodássá az életem, megismertem ŐT, az életet. Ekkor még nem tudtam, hogy ő az akit eddig kerestem. Annyira más volt vele beszélgetni. Már az első beszélgetéskor folyamatosan mosolyogtam minden egyes szaván. Más volt mint a többi. Egyből elvette az eszemet. :] Soha nem gondoltam, volna hogy ennyire komoly lesz vele minden.Hogy vele képzelem el a jövőmet. Mert nélküle senki vagyok. Semmi pozitív érzelem nincs bennem, amikor nincs mellettem. Mindig szomorkás vagyok, és egy álarc mögé bújok. De nem rólam kéne most írnom.

Az  első kép amit róla láttam. Vigyorog mint egy hülyegyerek. :D De ezért imádom. Nagyon sokat nevet, ez jó. Imádom hogy vidám, de mégsem szórakozik. Komolyan veszi a dolgokat, és mégis olyan mint egy 16 éves, nem mint egy 26. Túlságosan is olyan mint én, csak fiúban. Rengeteg dolog van ami közös bennünk. Fel sem tudnám sorolni. Szinte mindenben ugyanolyanunk vagyunk. Csak az étkezési szokásainkban nem.Ugyeugye.. ;)
Szóval… az nap este másfél órát beszéltünk, és már másnap reggel elújságoltam barátnőimnek a suliban, hogy “van ez a srác..”. gondolom annyit gondoltak, hogy ” igen, még egy a partner listádon és annyi” De nem! Ezentúl minden nap beszéltünk. Egyre mélyebb kapcsolat alakult ki köztünk. Egyre többet tudtunk meg egymásról és akkor jött az a pillanat…

(21:49)E-rik üzenete: szeretlek.de nem ccsak úgy..:S:D de ez hülyeség :S

Meglepődtem. Igen! Tudd meg már ekkor szerettelek. De nem akartam mondani, nehogy azt hidd el akarlak szakítani a barátnődtől. Tudtam, hogy úgysem teszed meg mert szereted. Végül valahogy minden jóra fordult. Nem is tudom, hogy mondhatom, azt hogy jóra. Hiszen én is ok voltam a kapcsolatotokban, hogy szakítottatok V-al. Ekkor éreztem, hogy most fordult komolyra a kapcsolatunk. No hát akkor most már itt volt az én időm, és én is bevallhattam, mit is érzek.

(19:50) [ c я a z ч ].[:   mind1ezt azéleírom…. ésnemhozomtöbbetfel a témát. csak muszájleírnom.  hogyféligénisigen

Szerintem, ugyanaz forgott le benned mint bennem akkor. Zavar, kétely, most mivan?! kb.. Annyira sokat nem kellet várnunk az első találkozásra. Kettő hónap az semmi. Mondom most, ennyi idő és várakozás után. De akkor 20 évnek tűnt. Az az érzés hogy egy szerelem alakul ki bennem, és nem láthatom a szerelmemet az hihetetlen volt. Viszont eljött november 15. Az a bizonyos első találkozás. Olyan voltál, amilyennek képzeltelek. Gyönyörű két óra volt, csak kevés. Most hogy már lassan 10 hónapja ismerlek, azt hiszem tényleg elmondhatom hogy ismerlek. 270 kmről érzem mikor vagy rosszul. Egyszerűen csak mélyről szúr valami és már rájöttem, hogy igen! Ilyenkor van neki rossz kedve. Tudom mikor vagy boldog, tudom mikor mit szeretnél. Ha mellettem vagy legtöbbször tudom mit szeretnél. Befejezzük egymás mondatát. Ez hihetetlen. Sajnos ilyen nagyon kevés embernek adatik. De mi szerencsések vagyunk. Amikor utoljára itt voltál.. nagyon sokat néztelek. Amikor éppen aludtál vagy nem rám figyeltél, hanem a géppel foglaltad le magad, én csak néztelek. Néztem az arcod, a tested, a szemed. Minden egyes kis részedet végig vizsgáltam ebben a két hétben. A fa ami elkezdett nőni bennem  amikor megismertelek, ekkor még mélyebbre növesztette gyökereit, elpusztíthatatlanná. Ekkor jöttem rá hogy te vagy nekem az álom, a tökéletes férfi.

“Az emberi szív olyan dolgokat is érzékel, amit a szem nem lát, és olyan dolgokat is felismer amit az eszünk nem ért meg. “